A Somogy Sportja hetilap “Év edzője” szavazásának egyik döntőse, Horváth Péter már harmadik éve dolgozik a nagybajomi futballért, és mintegy három évtizede tevékenykedik a somogyi labdarúgásban.

Hogy alakult a labdarúgó-pályafutásod, mennyire készültél tudatosan az edzői pályára? 

Balatonberényben éltem, ott kezdtem el focizni, de mivel nem volt a faluban felső tagozatos oktatás, Keszthelyre kerültem – kezdte a beszélgetést Horváth Péter. – A serdülő korig ott játszottam, aztán a barcsi Dráva-Völgye Középiskolában folytattam a tanulmányaimat. Kölcsönben, Marcaliba kerültem az ifjúsági csapatba, fél év után pedig a felnőtt keretben is helyet kaptam. Itt sikerült a felnőtt NB I B-ben bemutatkozni 2000 őszén. Nagy megterhelés volt Barcsról Marcaliba járni, így 2001 nyarán Barcsra igazoltam, ahol 12 évet játszottam végig az NB III-ban és az NB II-ben is. Az átszervezett másodosztályba is bekerültünk, de a klub költségvetése sajnos nem engedte meg, hogy hosszú távon ott is maradjunk. Ezután még Babócsán és Csurgón is játszottam, majd Laufer Róbert, a Babócsa elnöke fiatal edzőként bizalmat szavazott nekem, amit utólag és ezúton is köszönök. Ő indított el az edzői pályán 2013 nyarán. Öt évig voltam ott, ez pedig már a harmadik évem a Nagybajom játékos-edzőjeként. Nem igazán készültem az edzői pályára, de nem akartam elszakadni a focitól. Örülök, hogy így alakult, szeretném még sokáig csinálni ezt.

Milyen volt az idei éved, hová sorolod az eddigi évekkel összehasonlítva? 

A Babócsával háromszor, a Nagybajommal két alkalommal jutottunk el a Magyar Kupa főtáblájáig. Legutóbb, Kabán, kis dolgokon múlt a siker, a csapatra viszont jó hatással volt ez a szereplés. A vírushelyzet miatt nem volt könnyű az elmúlt évünk nekünk sem, a szezon vége felé már érzem a mentális fáradtságot a fiúkon. Ez egy amatőr osztály, egy ilyen helyzetet még profiknak is nehéz kezelni, nem hogy nekünk. Az idei bajnokságot nem értékelem sikeresnek, de csalódott sem vagyok, a jelenlegi helyezésünk reálisnak mondható.

Hogy látod, a megyei I. osztályú szinten mennyire fontos az edzők szerepe, felkészültsége egy-egy csapat mellett?

Szerintem kétféle edző van. Az egyik felkészülten várja a mérkőzéseket, a lehetőséghez mérten felkészíti a csapatát a bajnokságra és a soros ellenfélre. A másik a „szövetségi kapitány”, aki nem tud edzést tartani, és a hétvégén összeállítja a keretből a csapatot a saját elgondolásai alapján. Az amatőr szinten ez nehéz feleadat, mert nincs meg a napi kapcsolat, nem tudjuk mindenkiről, hogy éppen milyen élethelyzetben, állapotban érkezik meg egy-egy edzésre vagy mérkőzésre. Eltérő az életkor is egy-egy keretben, szinte minden csapat sokrétű. Az eredményes munkához pedagógiai érzék is kell, én ebben még nem érzem magam elég erősnek.

Hogy élted meg a Somogy Sportja szavazását, mit szóltál ahhoz, hogy bejutottál a döntőbe? 

Jól tudom, hogy ez a szavazás nem a szakmaiságról szól. Már tavaly is izgalmasan alakult, az idén is meglepődtem az eredményen, és örülök annak a lehetőségnek, hogy összeállíthatok egy csapatot erre a gálamérkőzésre.

Mi vársz a júniusi gálamérkőzésről? Mi alapján állítod össze a csapatodat, és  milyen célokkal küldöd majd pályára a fiúkat?

Harminc éve kötődöm a megyéhez a labdarúgás tekintetében, ismerem a játékosokat, és igyekszem a legügyesebb, legtechnikásabb labdarúgókat kiválasztani és meghívni ebbe a csapatba Az eredmény másodlagos lesz ezen a találkozón, szeretnénk élvezni a technikás megoldásokat, a szép cseleket, felszabadultan, önfeledten. Hosszú szezon volt ez, ránk fér ez a szórakoztató, jó kis meccs…