Tíz nap után nagyon kemény súlyzós edzésekbe és intenzívebb labdázásokra álltunk át, melyet minden héten tovább fokoztunk és fokozunk azóta is.  Milliónyi ütésen, alkar-és kosárérintésen vagyunk túl, de még annyi viccelődésen, mosolyon s néha bizony könnyeken is. Vér, verejték, könnyek. Ezek tesznek minket csapattá. Ahogy nőnek a számok úgy leszünk jobbak és jobbak.  Hányszor vérzett a lábunk vagy hátunk, amikor mezőnyedzés után az elérhetetlen labdákat üldöztük. A sok futás és lépcső után úgy izzadtunk a nagy melegben, amin már ha több pólót hoztunk edzésre se segített. A könnyek pedig nem csak edzés alatt vannak a szemünkben. Sziszi,  a gyógytornászunk, nem csak összerak minket , de olyan módszerekkel segít lelazítani , amit sokszor könnyekkel hálálunk meg neki.  A lányok nagy része sokszor kék, zöld és lila a kezelései után, de igazán megéri ez a „kis” fájdalom ezt a szépséghibát a bőrünkön.  A szépséghibák rajtunk és a felszerelésünkön is meglátszódnak. Bár térdvédőkből és cipőkből sincs hiány, meg van a pontos menete, hogy melyik edzésre vesszük fel.  Ugyanis vannak térdvédők, amik kicsit puhábbak, jobban védenek. Ezeket igyekszünk mezőnyedzésre felvenni, amik pedig kicsit vagy akár jobban elhasználódtak azok tökéletesen megfelelnek egy-egy délelőtti „könnyebb” munkára. Csak sajnos az a baj, hogy a jó térdvédők száma folyamatosan csökken. Edzések előtt hosszas találgatások és eszmefuttatások után megsaccoljuk, vajon milyen edzés állhat előttünk. Mezőny lesz vagy inkább ütés? Futás is lesz vagy csak medicinlabda? Gátak vagy létra? Egyáltalán nem mindegy! Így cipők, harci térdvédők és aláöltöző pólók terén is teljes mértékben készen állunk bármire.  Ehhez nagy segítséget nyújtja Nutri8 által biztosított táplálék kiegészítők megléte is . Az öltözőben található szekrényen glutamin és fehérjeporok tömkelege foglalja el a helyet. Nagy viták vannak melyik a jobb ízesítésű bcaa, illetve mikor, melyikből  mekkora adagot kellene fogyasztani.  

A 6. hét mintegy megünneplése gyanánt a stáb egy csapatösszetartást szervezett nekünk a Deseda-tó partján. Előzetes programban az szerepelt, hogy biciklivel eltekerünk, de olyan hosszúra sikerült a szombati edzés, hogy nem vállaltuk. Minden porcikánk zsibbadt, így reméltük, hogy kis grillezés és sziesztázás vár ránk. A délutáni órákban megérkeztünk és mivel a csapat nagy része elég erőteljesen igényelt egy finom kávét, azzal kezdtünk.  Milyen jól tettük ! Már mikor sétáltunk vissza láttuk, hogy egy sárkányhajó lett a vízre fektetve. Összenéztünk a lányokkal és tudtuk, ez egy dolgot jelent: evezés! Gyors oktatást követően már el is helyezkedtünk a hajóban! Természetesen Sasa ült a vezető pozícióban, Ő ütötte a dobot, mi pedig igyekeztünk követni a ritmusát! Az első néhány baki után gyorsan megéreztük a ritmust, ami a reggeli kondi miatt nem volt intenzív. Voltak megmozdulások, melynél Sasa majdnem a vízben landolt. Szerencsére egyikünk sem akart rekordokat dönteni, így egy kellemes evezést követően farkas éhesen ültünk asztalhoz, hogy megkóstoljuk a grillezett finomságokat, amit a stáb készített nekünk. Összességében remek délutánon vagyunk túl, s bár hullák voltunk a nap végére, a természet és a víz közelsége miatt mindenki fel tudott töltődni. 

Szeptember első hetének nagy izgalommal álltunk neki. Két edzőmeccs várt ránk Budapesten a Vasas otthonában. Március óta nem játszottunk senkivel, csak edzettünk és karanténban voltunk. Ezek tették ki a napjainkat így hát nem csoda, ha mindenkiben régi és új érzések kavarogtak.  Jól zártuk az első edzőmeccset, látszott a lányokon, bárki aki pályára léphetett, hogy mennyire szereti ezt a sportot és mennyire szereti a versengést, a versenyhelyzetet. Hiszen mégiscsak ez tesz minket azzá, akik vagyunk.  A felkészülés elején már sejtettük, hogy nem lesz lehetőség külföldön edzőmeccset játszani, pedig ilyenkor az segít a legtöbbet. Nagy örömünkre viszont lehetőség volt hazai közönség előtt játszani a Diamant Kupán. Ugyan  sok előírást kellett betartani a szurkolóinknak, így is rendkívül hálásak voltunk, hogy jó hangulatot teremtettek s ezt igyekeztünk, minél jobb színvonalú játékkal meghálálni. Igaz, a tornát nem nyertük meg, de hasznos tapasztalatok birtokában vagyunk. A Békéscsaba elleni meccs lezárása után már csak egy dolog forgott mindenki fejében: szezonkezdet Nyíregyházán. Nyíregyházán, ahol tavaly nagy csatában, győzelemmel, de végül arany szettben kiestünk a Magyar Kupából. Abban a városban, ahol tavaly majdnem egy hetet töltöttünk, hiszen rá két napra bajnoki mérkőzésünk volt, ahol szintén nyertünk, s tabella elsőként zártuk a 2019-es évet.

Számunkra nagy kérdőjel volt a Nyíregyháza, sok változáson mentek keresztül az elmúlt időszakban. Azonban hosszas videóelemzés és a  megbeszélések után tökéletes taktikával érkeztünk október 1-jén a mérkőzésre. Az egyetlen kérdés, ami maradt bennünk az az volt, hogy a magyar szabály miatt vajon ki fog pályára lépni. Ez a Fatumnál örökös talány , hogyan forgatja az edző a csapatot, hogy megfeleljen a szabályoknak.  Már a mérkőzést megelőző napon elutaztunk, hogy a hosszú út ne a meccs napon befolyásolja a játékunkat. A mérkőzés előtti este és még aznap is volt taktikai megbeszélés, hogy bármilyen kérdőjel is van az ellenfél játékát tekintve, azt gyorsan eltüntessük. Magabiztos érzésekkel és ennek megfelelőlen jó és önbizalommal teli játékkal léptünk pályára és szó szerint neki estünk a Nyíregyházának. Bár az első szett nagy előnyét majdnem sikerült kiengedni a kezeink közül, de végül mi örültünk a felvonás végén. Sajnos a további szettekben ez a görcsös győzni akarás volt jellemző a csapatra. Annyira meg akartuk mutatni, hogy itt csak Mi léphetünk le nyertesen a pályáról, hogy megfeledkeztünk élvezni a játékot, a pillanatot. Elfelejtettük, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert közel fél év kihagyás után ismét téthelyzetben bizonyíthatjuk, hogy mire is vagyunk képesek igazán. Edzőnk sem kímélt minket, kaptunk tőle hideget-meleget, de legfőképpen sok-sok igazságot. Úgy érzem ezek a szavak mérkőzés után, mindig tele vannak érzelmekkel és fontos helyén kezelni őket. Fontos, hogy kiszűrjük, mely szituációk okoztak gondot a mérkőzésen és ezt edzésen fokozott figyelemmel gyakoroljuk és javítsuk. Így is tettünk. Ugyan csalódottan ültünk fel a buszra aznap este, de már szombaton újult erővel vetettük bele magunkat az edzésbe. Csak ebben hihetünk, csak erre támaszkodhatunk, ha tét helyzetben szorul a hurok. Így tehát megyünk,felmossuk a pályát a pólónkkal, ütjük az összes labdát és  kételyek nélkül csináljuk, amit mondanak nekünk, mert csak ezzel az elszántsággal és győzni akarással lehet keresni valónk az idei magyar bajnokságban.