Lapunk sorozatában a Somogy megyei futball három generációja mondja el kendőzetlenül a véleményét egy-egy aktuális sporthírről. Ezúttal a megyei bajnokság értékelése, elemzése adja a témát, amelyről Keszei Ferenc, Juhász András és Páger Balázs osztja meg velünk a gondolatait. 

Keszei Ferenc: Az fogalmazódott meg bennem, hogy szinte ugyanoda jutottunk a bajnokság végére, mint ahova Bőzsöny János kollégám jutott, hogy a hétvégi mérkőzésünkön is 12 felnőtt játékosra lehet számítani. Az más kérdés, hogy az a különbség a megyei első osztály és az NB III között, hogy a többiek is ugyanebben a cipőben járnak. Ez NB III-ban nem így van, ott van egy magasabb létszámú keret, és ahhoz jönnek hozzá a tehetséges ifisták. Nekem most van az eltiltott játékosom nélkül 3 standard játékosom, aki sérült, mellette még két sérült a keretben, és így kell megoldani a feladatot. Akadt olyan forduló, ahol nem is lett volna cserejátékos, ha nincs a vírushelyzet, és ugyanazon a napon játszik az ifi és a felnőtt csapat. 

-A bajnokság közben kerültél a Balatonlelléhez, amely megnyerte a megyei első osztályt, gratulálok hozzá. 70 évesen voltak még ilyen ambízióid?

Teljesen őszinte leszek. Én nyáron azt gondoltam, a felnőtt futballban már nem fogok ilyen szerepben ténykedni. Tisztán emlékszem az őszi történésekre. A Balatonkeresztúr csapatánál dolgoztam, mint utánpótlás edző, és ilyen minőségben néztem a Lelle elleni találkozót. Közben a Nagyatád kötelékébe is tartoztam, mint játékos- és csapatmegfigyelő, ott NB III-as mérkőzéseket néztem. A lellei mérkőzést követően az elnök megkérdezte a véleményemet a látottakról, én elmondtam. Másnap felhívott, hogy dolgozzunk együtt. Mivel pályafutásom során legtöbbet Balatonlellén voltam edző, megvolt a kötődés is, elvállaltam. Azt gondolom, eredményes munkát végeztünk, minden mutatóban mi voltunk a legjobbak, pontszám, gólok, győzelmek tekintetében is. Az más kérdés, hogy ez az eredmény a magunk mögött hagyott szezonra elég, a nagyobb célokhoz úgy érzem, plusz személyi feltételek szükségesek.

-Nyilván nehéz különválasztani, de a szakmai, vagy a pedagógiai, mentális felkészítésre ment el több energiád?

Egyértelműen szakmai, taktikai feladatokra. Ez egy rendkívül jó szellemű társaság, jó közösség, nyerő típusú játékosokkal. Az erős csapategység segített is többször, szakmailag akadt több feladat. A mezőny első felében több erős csapat volt, kiegyenlített játékerőt képviseltek, nekem is többször kellett reagálni mérkőzésszituációkra is. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a télen el tudtuk végezni az eltervezett munkát és ez jó alap volt a tavaszt tekintve, amikor egy döntetlent kivéve nem veszítettünk pontot sem. 

 

Juhász András: Igazából nagyobb meglepetések nem értek, akármelyik osztályt nézem, a Balatonlelle, vagy a Kaposfüred, Buzsák bajnoki címe, vagy akár a megyei másodosztály dobogósai megérdemelték a sikert, várható volt a jó szereplésük. A covid helyzet biztosan sokat rontott az eredményességen, például egy idősebb, szűkebb keret, mint a Hetes azért is jött ki ebből nagyon rosszul. De akadtak nagyon színvonalas, izgalmas találkozók, és ha az osztályokat nézem, az első kettőben hetente változott a dobogósok sorrendje, tehát az utolsó pillanatig kiélezett volt a küzdelem, és a tabellák alsó fertályában is mozogtak a helyezések. Azt továbbra is fenntartom, hogy a megyei első osztályban egyszerre volt 5-6 jó csapat, és a megyei másodosztályban a Balatonföldvár játszotta a legszebb futballt, akik csak a hatodik helyen állnak, így ez is mutatja, hogy a másodosztály sokat erősödött az elmúlt években, nyilván az összevonásnak köszönhetően. Ha a Balatonlelle feljut az NB III-ba, akkor Nagyatád helyett újra lesz a megyének harmadik vonalbeli együttese, de az már más kávéház, több tízmilliós költségvetéssel sem garantált a bentmaradás. Pedig a megyei futballnak is jót tenne, ha stabil NB III-as csapata is lenne, és most nem a Kaposvári Rákóczira gondolok, mert annak nem ott lenne a helye. Ettől függetlenül jövőre összecsaphatnak a Balatonlellével.  

-Hogy láttad a játékvezetés helyzetét?

Szerintem ebben a szezonban nagyon kevés igazi probléma volt, partnerek voltak a csapatok is, és a játékvezetők összességében jól oldották meg a feladatukat. Azt nem mondom, hogy látok komoly fiatalítást, frissítést, de akik vannak, azokra nem lehet szerintem panasz. A botrányok, kiugró balhék is elkerülték többségében a Somogy megyei futballt. 

 

Páger Balázs: Hadd kezdjem a saját csapatommal. A Somogysárd azt gondolom, egészen jól szerepelt, nem kell szégyenkeznünk. Korábban csak akkor tudott ennyi pontot szerezni a település, amikor több mérkőzés volt, 30 forduló. Emellett mi adjuk az osztály gólkirályát, és épphogy lecsúsztunk a dobogóról, a negyedik hellyel elégedettek lehetünk. Azt tudom, hogy nálunk nagyon sokat dolgoztak azon, hogy mi ezt elérjük, le a kalappal a klub vezetői előtt. Úgy mondanám, kiegyensúlyozott volt a teljesítményünk, hoztunk egy jó ritmust éves szinten. Engem kicsit meglepett amúgy, hogy épphogy nem végeztünk dobogón, de az edző kihozta belőlünk ezt az eredményt. A tavaszi eredmények alapján dobogón végeztünk, és partiban voltunk az élcsapatokkal is. A Balatonlelle bajnoki címe indokolt, ez úton is gratulálok nekik. A bajnokságot a vírus nagyon megmérgezte, mindegyik megyei osztályban, mi ezt jól átvészeltük, ami nem azt jelenti, hogy nem voltak nálunk betegek, hanem hogy figyeltünk arra, hogy mindig ki tudjunk állni, ne kelljen mérkőzést lemondani. Ez vékony határmezsgye egyébként, én azt gondolom, hogy a vírusra több csapat ráfogott mindent, és a könnyebb utat választották egy-egy fordulóban. Nekünk fontos a sportszerűség. A szezon egyébként izgalmas volt, 5-6 együttes alkotta az élbolyt, és az utolsó pár csapat szakadt le, közülük páran a kupára nem is neveztek. 

-Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Egyértelműen az utánpótlás helyzete, azt megyei szinten nagyon nehéz megoldani. Nem maga a felkészítés, vagy a meccselés vesz el rengeteg energiát az edzőtől, hanem a szervezés. Én az U16 edzőjeként már 3-4 nappal a mérkőzés előtt elkezdem az „összegyűjtést”, de sokszor még meccsnapon is „kergetek” pár gyereket, hogy meglegyünk…